Csodaszép győzelem volt, nagyon nagy örömöt okozott minden magyarnak, és különösen a vívók lehetnek nagyon büszkék!

Biztos vagyok benne, hogy odafent a régi nagy bajnokok is büszkék utódjukra, és most mind gratulálnak Gerevich Gyurinak azért, hogy megtalálta és felnevelte Áront. 

Méltó és jó kezekbe került a nagy elődök hagyománya. Köszönjük mindenkinek, aki segítette Áront, a már említetteken kívül elsősorban a családjának, akik egy ilyen elhivatott, céltudatos, a feladatnak mindent alárendelni tudó fiatalember felnőtté válását segítették.

Köszönjük, Áron!

(És külön köszönjük Horváth Mariann elérzékenyülését és könnyeit, amivel Áron győzelmét fogadta a közvetítés alatt, nagyon jó volt hallani azt a feltétlen szeretetet és odaadást a vívósport iránt.) 

Fantasztikus este volt!!! Gratulálok Áronnak, mesterének Somlai Bélának és óriási tisztelet nevelőedzőjének Gerevich Györgynek!!!!!

Az utolsó egy évben "egyesek "mindent megtettek a magyar kardvívás tönkreverésére, de NEM SIKERÜLT!!!!! Nem sikerült, mert volt egy kiválóan felkészült edző és egy profi szemléletű, nagyon tehetséges kardvívó, akik morálisan is a magyar vívósport felett állnak és akik alázattal hittek a sok munkában és annak eredményességében! Köszönet a Vasas Sport Clubnak, köszönet dr. Kárpáti Róbert pszichológusnak, Preiszler Gábor kondi edzőnek, Bodnár József gyúrónak és nem utolsó sorban a szövetségnek,akik biztosították az anyagi feltételeket!!!Kovács Tamás volt kard szövetségi kapitány

Gratulálok Áronnak,fantasztikusan vívott!!!

Jó Betyárom, és kedves Iván!

Amikor Tónit elküldték, akkor Aidával készült egy rövid interjú, amiben azt mondta, ez bizony bezavart a felkészülésébe. Ebből indultam ki. Úgy látszik Aida a versenyre túl lépett a dolgon, és cseppet sem zavarta a dolog.

Betyár! Te azt kérdezed, ha DT megfelel a MOB - nak, nekem, nekünk miért nem. Nekem tök mindegy ki ücsörög a MOB székeiben, mert az valahol politikai "állás". Sportpolitika. De szakszövetségek és sport egyesületek élén szerintem nem szerencsés, ha politikusok ücsörögnek, mint ahogy az sem szerencsés, ha olimpiai felkészülés közben gyerekes bosszútól vezérelve - holott ez benne volt a pakilban, Soltinak nem kell oda sz....a ahonnan eszik, tudom, nem eszik, mert nincs lóvé, de akkor is - elküldeni egy mesteredzőt. Őszintén mond meg, nem ért volna rá a játékok után megtenni ugyanezt?   

Iván! Nem szeretik, ha dumálsz, dumálunk. Főleg akkor nem, ha ez esetleges hozzáértésből fakad, - a hozzáértőt nem magamra értettem - ráadásul zavarja az illető urak-hölgyek érdekeit. Most képzeld el, mekkora pofájuk lesz - jól dolgoztunk, nekünk lett igazunk, kurva jól csináltuk, satöbbi - Áron aranya után. Holott a gondok és sportágunk reménytelen helyzete ugyanúgy megmaradt, csak épp gazdagodtunk egy olimpiai arannyal.   

István! Szerintem egyébként is jó magyarnak lenni.

Betyár!

"This is a begining of a beautiful friendship." ?

Már eleget írtam magamról, de ezt a pár sort nem állom meg hozzátenni.

Manapság akinek véleménye van és képviseli is azt, nem kultiválják. Én ilyen vagyok. Ez persze, hogy nem tetszik sokaknak. Főleg akkor, amikor még az elevenébe is találok. Ilyenkor általában az történik, hogy amikor elfogynak az érvek, akkor jön a "mit szól bele, még fiatal", "nem nevelt még senkit", "különben is mit képzel, hogy kritizálni merészel", "fiatal korában rocker volt", „punk”, "soha nem tisztelt senkit", és még sok ehhez hasonló észérv. S mindez csak azért, mert egyszer-kétszer megégetik magukat egy-egy ilyen vitában.

Álljon itt két rövid epizód a kis pályafutásomból.

1. Az elmúlt években lehetőségem volt az elnökségi üléseken részt venni, mint kerekesszékes kapitány. Szavazati jogom nem, de hozzászólási jogom volt. Éltem is vele többször. Általában egy probléma hibás kezelését próbáltam megakadályozni. Nemegyszer sikerült pár perc alatt érthetően megvilágítanom a problémát az adott témában (pl, kadett-junior utaztatási irányelvek). Az eredmény az lett, hogy az egyébként laikus elnök azonnal visszadobta a nyilvánvalóan elhamarkodottan "kidolgozott megoldást". Mi lett a vége? Miután sokaknak gyorsan szálka lettem a szemében pár hónap múlva egyszerűen megváltoztatták az alapszabályt!!!!!!!!! A kerekesszékes kapitány nem mehet be az elnökségikre! (Hogy ki javasolta és ki hajtotta végre....mindenkinek a képzeletére bízom.) Természetesen onnantól már nem hívtak meg az elnökségi ülésekre (előtte is csak minden 3.-ról kaptam emailt ), s persze ha elmentem volna (mert nem tudom tudjátok-e, hogy az elnökségi ülés nyílt, tehát bárki bemehet) hozzá nem szólhattam. S mindez csak azért, mert mint a vívásért aggódó ember nem értettem egyet és ennek hangot is adtam.

2. Móna Pista nem volt könnyű ember. Volt némi hatalma, használta is. Személy szerint segített nekem is, de voltak komoly vitáink, sőt veszekedéseink is. Egyszer valamilyen apropóból elhívott vacsorázni. Azzal kezdte, hogy "tudom te egy kekec pali vagy, de érdekes, hogy soha egyetlen vitánk alkalmával nem voltál velem tiszteletlen. Ezt nagyra értékelem." Ismerve Pistát nagyon jól esett, mit mondott. Le is vett a lábamról aznapra.

A lényeg az, hogy  a tiszteletet ki kell vívni, ki kell érdemelni. Az sem jár. Sem korral, sem egyébbel. Érdekes, hogy akit megillet azokat a koruktól függetlenül tisztelik. A tetteik miatt. Legjobb példa újdonsült olimpiai bajnokunk, Szilágyi Áron, aki még csak 22 éves, és olyan tisztelettel beszél és ír róla mindenki, hogy kimondottan jól esik olvasni a szívet melengető elismeréseket. És azért mert megérdemli, mert kivívta (szó szerint is). Nem csak az olimpiai bajnoki címről van szó, hanem ahogy versenyzett, ahogy sugárzott a páston. Csodálatos volt. Aki pedig alapszabályt módosítgat majd sunyít, az nálam nem érdemel tiszteletet...sem. És ennek is hangot szoktam adni…sajnos. Na valószínű erre az oldalamra gondol az informátorod.

Szóval, ha valakiről rosszat mondanak, először nézd meg, hogy ki mondja. Majd gondold végig, hogy miért mondja. Általában hamar összeáll a kép. Kis család ez. 

Most már tényleg nézz utána az informátoraidnak.

Egyébként beszéltem Aidával, és szóba sem került ez a vonulat. Szerintem sem befolyásolta a Tóni-ügy. Szóval legyünk objektívebbek. Van elég gondja DT-nak.

Hopp egy ARANY. Ilyenkor tök jó Magyarnak lenni. Remélem, nem fedi el azokat a problémákat, amivel szeretett sportunk küzd, hanem hozzájárul egy valóban új korszak kezdetéhez. Köszi Áron.