Olvasom  a szövetség honlapján az iskolai tanterv szerzöit. Új edzö van: Bodnár Gábor????? Talán Bognár Gábor....És állítólag ezt Szepesi csinálta. Csak tudnám, hogy Zsuzsikánknak mi köze hozzá? Talán a sormintát csinálta vagy a margót húzta?

Drága Sneider Úr

Természtesen igazad van (részben)

Talán a fiatal tőredző generáció (már csak Berci az idős) fogja meg a könnyebbik végét a dolognak. A pbt. nem (csak) azért népszerűbb (a világon mindenhol), mert egyszerűbb, hanem mert kis hazánkban ez a része az edzőknek vagy volt öttusázó vagy világklasszis vívó (pbt) volt. Sajnos a világklasszis tőredzők korán kihaltak (Gyuricza Jóska, Fülöp Misi, id. Somodi) vagy elmentek (ifj. Somodi,  Szlovenszky Lajos és István). Az ifjú generációból egy jó csoporton kívül Beliczay nem sokat tett, és Toni csak női tőrben ontotta a világklasszisokat (Aida.....) Sajnos ugyanez érvényes Bernáth Zolira is, akiből ha folytatta volna a kezdeti lendülettel, talán jó edző is válhatott volna. Mi volt a baj? Sajnos az, ami valójában az összes fegyvernemre érvényes: a régi dicsőség homályába merülés. Mindent újat leszóltunk, amit nem mi találtunk ki és becsuktuk a szemünket minden ujdonságot elkerülendő. Még ma sem tört be a magyar vívótermekbe a külföldön már általánosan használt nyújtás, stabilizációs gyakorlatok, valamint a levezetés modern formái. Nincs valódi szakmai fórum, ahol  ezeket a kérdéseket az edzőink indulatok nélkül meg tudnák beszélni.

Volt egy jó kezdeményezés, ahol sikeres, tapasztalt edzők (Berci, Batizy, Szlovenszky Lajos) anekdotáztak és meséltek a tőrvívásról, de attól tartok, igazi eredményt sajnos ez a jó kezdeményezés sem hozott. Talán az, hogy ugyan kicsit későn ébredve, de megindult valami (Fülöp Mihály versenysorozat) reménnyel töltheti el az aggódokat.

De hogy nem csak tőrben van káosz a fejekben, egy rövid példa: minap beszélgettem egy fiatal (40) pbt. edzővel, aki kifejtette, hogy védésnél a hegy a találati felületre kell, hogy nézzen, nincs egyenes kitöréssel szúrás (egyáltalán egyenes szúrás nincs), és pbt.-ben nem létezik lépés előre kitörés, csak lépés mint előkészítés és kitörés. Hát nagyon elszomorodtam. Ráadásul ő egy prominens edző tanítványa, aki magát (önhatalmulag) Vas Imre utódjának tartja. Talán elő kellene venni a Párbajtőrvívás könyvet és elolvasni a parádhelyzetek pontos leírását.

Kedves Sneiderem, de mindamellett, hogy edzőink sajnos lemaradtak, nem szabad csak őket hibáztatni. Ha egy edző elégedetlen, ha mindennapos anyagi gondjai vannak, ha kilátástalannak látja a helyzetet akkor nehéz tőle önfeláldozó munkát elvárni. Javaslom felütni Szabó Laci bácsi könyvének 9 oldalat. Idézem:

"Az "eszményi" vívómester a vívás megszállottja, hivatásának rabja, akinek tulajdonképpen magánélete sincs. Minden idejét a tanítás és a tanulás köti le. Sokévi komoly, elmélyült működés után jut el oda, hogy kezdi sejteni, mi mindent kellene még tudnia, miben kellene még javulnia, tökéletesednie. Sohasem juthat el a végső megnyugváshoz, hogy mindent tud a vívómesterség területén."

Azt hiszem, megszívlelendő, örökérvényű tanácsok.

Igazad van, hogy a vívómester tevékenységén múlik minden, de hogy az a szegény pára kibontakozhasson, ahhoz a vezetőségnek kell megteremtenie a feltételeket. Itt érünk vissza  az elnökség felelösségére és kötelességére: biztositani az anyagi és erkölcsi feltételeket, jó személyi döntésekkel a legmegfelelőbb személyek delegálásával az edzői munka sikerre viteléhez.

 

Drága jó Betyárom!

Üdvözöllek a vakáció végeztével, örülök, hogy ismét itt vagy. Felvetésedre csupán annyit szeretnék reagálni, hogy nem hinném, hogy vívósportunk mélyrepülésében jelentős szerepet játszana Zsuzsa néném, vagy Füleky úr. Úgy gondolom, hogy csupán az elnökség és házanépe ostorozásával, szinte egyértelműen felmentjük a versnyzőkkel dolgozó, értük felelős edzőket. Holott a negatív kvalifikációs eredmények, a különböző világversenyeken és világkupákon történt csúfos bukások elsősorban az Ő munkájukat tükrözik. No és persze bizonyos fokig a versenyzők felelőssége is. Úgy gondolom, az elnökség elsősorban a rossz propaganda munkában élenjárva, az utánpótlást sorvasztotta el, és persze a pénz nem előteremtésében járt élen. Nem tudom mennyire jársz versenyekre, de gondold el, hogy az olimpia előtt vén fejjel elindultam egy férfi tőr válogatón a Törekvésben, nálunk ha jól emlékszem 34 induló volt - juniorokkal, kadettokkal együtt - ugyanakkor női tőrben csupán 13-an voltak. Ezzel csak arra szeretnék rávilágítani, hogy a következő négy éves olimpiai ciklusban, mivel a jelenlegi "nagy öregek" minden bizonnyal abbahagyják a versenyzést, nem lesz ismét kvalifikáció, mert nincs, aki kvalifikálja magát. ELFELEJTETTÜNK UTÁNPÓTLÁST NEVELNI, tisztelt hölgyeim és uraim, drága barátaim! Úgy gondolom, az igazi mélyrepülés még csak most fog bekövetkezni. És még egy apróság! Az edzők java a "munka könnyebb végét" igyekszik megfogni, mert pbtőrben viszont hatalmas az utánpótlás. Hogy miért ez a könnyebb vége a munkának? Nem kell magyarázni a konvenciót, odafókuszálni a kisebb találati felületre, "csak meg kell szúrni" az ellenfelet. Huhu! Látom ám, ahogy jó Kovács Iván barátom és a többi általam nagyrabecsült epée edző most felkapja a fejét, így sietve hozzáteszem, a könnyebb végét képletesen értettem, de azt hiszem mindenki érti miről beszélek.

Bocsánat, valami miatt a végét nem szereti.

Lehetséges megoldás: Bázis iskolák létrehozása.

A mai állapotok szerint, a délutáni sportfoglalkozások meglehetősen „sokszínűek”. Gyakran kellő szakmai hozzáértés nélkül is vagy létükért küzdő „edzők” veszik ki órácskákra a termet. Próbálnak gyerekeket becsábítani, elsődleges cél valamiféle profit megszerzése, nem a szakmai tudás minél magasabb szintű átadása. Az ügyesebbek megpróbálnak minél több „órás” edzést tartani, minél több gyerekkel. Így rendkívül sokszínű a paletta. Van karate, kosár-, röplabda, és még sorolhatnám.

A komoly edzésmunkát végzők nagy hátrányban vannak. Mivel a tehetségesebb sportolóik előre lépéséhez időben és intenzitásban is többre van szükség, igen megnehezedik a helyzetük. Így nem tudnak ezek az egyesületek óránként 5000 ft körüli terembérletet fizetni.

Mit jelent az hogy „Bázisiskola”?

Az óbudai iskolák költségvetésében jelentős tényező a tornaterem szabad kapacitásának értékesítése. Ezért ahelyett, hogy gyerekek sportolnának, felnőtt torna, öregfoci és egyéb, nem a gyerekekről szóló sport tevékenység zajlik. Jobbik esetben a létükért küzdő kis egyesületecskék próbálnak gyerekeket toborozni, ahol kérdéses a szakmai hozzáértés, nagy a lemorzsolódás, a lényeg minél több gyerek becsábítása, és órás edzések tartása. A semminél persze ez is több, de tagadhatatlan, hogy a sport így sokat veszít a presztízséből.

Ha valaki komoly edzésmunkát szeretne, szinte lehetetlen helyzetben találja magát. Nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudja kitermelni a bérleti díjat akkor, ha elfogadható szinten akarja tartani a tagdíjakat, ha minőségi és mennyiségi munkát akar végezni. Mi lenne az előnye az ilyen egyesületeknek? Rendkívül költség hatékonyak tudnak lenni. (nincs rezsije, egy amúgy is fenntartott helyen működik, egy nagy egyesületnek csupán a rezsidíjából még az élversenyzők menedzselésére is jutna)  Jelentős edzői állományt tudnának felszívni. Közvetlen az iskolából tudna nagyon hatékonyan utánpótlás bázisra szert tenni. A mai felfokozott világban ez igen jelentős tényező.

Mi az eltérés egy sport iskolához képest? Az, hogy nem kellene az iskolát így kategorizálni. A különböző sportokkal foglakozó bázisiskolákat átjárhatóvá kéne tenni. A bázisiskola jelentése, hogy az adott iskola oly módon kötelezi el magát egy  sportág mellett, hogy a délutáni tornaterem kapacitását átengedi az adott sportágat működtető egyesületnek,  amiért bizonyos szintű bérleti díjat, önkormányzati, sportszövetségi, NUSI, és pályázati pénzeket kaphatna az iskola fejlesztésére, (akár csak a sportban nem létező fejkvóta megteremtésével és bevezetésével is.) valamint igény szerint részt vehetne az egyesület a testnevelési órák változatosabbá tételéhez sportága megismertetésével Így zárulna be a kör, hogy amit az állami fenntartású intézmény kap, állami feladatok elvégzésére (ablakcsere, festés, tornaterem bővítés stb.) fordíthatná és virágzana az iskola, virágzana a minőségi sportélet. Ehhez nem szükséges a sportiskola megnevezés, annál is inkább, mert a legtöbb ember képzeletében ezt hallva, egy tanulmányi téren gyengébben teljesítő oktatási intézmény sejlik fel.

Érdemes lenne tüzetesen megvizsgálni, miként tudna a vívás az iskolákban immáron a mindennapi testnevelésbe beintegrálódni (alsó tagozatban szeptembertől) és kihasználni a Kormány tornaterem kapacitás bővítésére tett ígéretét.

Bizonytalansági tényező, hogy nem tudni mely iskolák kerülnek állami kézbe és melyek nem.

Ez  a teljes szöveg.

-          A rendszerváltozást követően a régi struktúra rohamosan leépült, illetve leépül. Az általam Gigaegyesületeknek nevezett múltállami képződmények fuldoklanak. Állandó létbizonytalanságban élnek. Edzői gárdájuk nagy részét elvesztették, utánpótlás gyakorlatilag nincs. A meglévő fiatalabb edzők külföldön keresnek boldogulást, sőt egyre több versenyző hagyja el az országot. Állampolgárságot kapnak, felszerelést, és versenyzési lehetőséget. Ott felismerték, hogy a legolcsóbb lehetőség így juttatni dicsőséghez hazájukat. Meg kéne értenünk, hogy a magyar genetika, hagyomány, tudás triója véges. Amit ilyen könnyedén lerombolunk, talán fel sem tudjuk újra építeni. Anyagilag mindenesetre hatványozottan többe kerülne, mintha megpróbálnánk a még meglévőket menteni.

-           

Recseg-ropog az az építmény, amit a magyar sport még az előző rendszertől örökölt. Nap mint nap hallunk összedőlésben lévő egyesületekről. Különösen igaz ez a vívásra is. Legutóbb a BVSC került végveszélybe. Nemrég az MTK-tól hallhattuk ugyanezt. A Honvéd vívóterme gyakorlatilag egy beázást követően használhatatlanná vált. Intő jelek Mindenkinek, aki felelősséget érez a magyar sport, a magyar vívás iránt, nyilvánvaló , hogy  lépni kell.

De mit?

A rendszerváltást követően megszűnt a sportolónak az a privilégiuma, hogy kizárólag a sportra koncentráljon.  A vívásban gyakorlatilag megszűnt a napi két edzés tartása. Bebizonyosodott, hogy a csökkentett edzésmunka mellett is lehet eredményeket produkálni. Így viszont kérdésessé válik a különböző vívó csarnokok gazdaságos működése. Nyilvánvaló, hogy új vívótermek nem fognak épülni, a régiek fenntartása egyre nehezebb, bizonytalanabb.

Egyik lehetséges megoldás lehetne az „Iskolába a Vívással” program valódi tartalommal való megtöltése. Nem újdonság, csak támogatni, előtérbe helyezni kellene.

Miért jó?

• Mert helybe visszük a vívás oktatását
• Mert elterjeszthetjük a vívást, mint tömegsportot (egy időben akár 30-an is aktívan sportolhatnak)
• Mert fajlagosan töredék pénzből lehetne minőségi munkát végezni. (az iskolai termeket amúgy is fűtik, őrzik, takarítják)
• Mert lehetőséget nyújtanánk az edzőknek.
•  Mert jó az iskolának (reklám, közösségi szellem erősítése, összetartás, stb)
• Mert jó a tágabb közösségnek

Mik a feladataink?

• Mindezt felismertetni a szövetséggel, az önkormányzattal, az iskolával, együttműködésre késztetni őket
• Feloldani az ellenérdekeltségekből adódó feszültségeket (iskolai terem bérbeadás,stb)
• Programot kidolgozni, vállalkozó edzőket segíteni, információs hálót megteremteni (pályázatok, akár az iskolával közösen, stb)

Mik a nehézségeink?

• Mivel ezen program fő feladata az utánpótlás bázis megteremtése, a tehetséggondozás, nem működhet úgy, mint a legtöbb létéért küzdő kis egyesület. Minimum napi négy órára szükség van . A versenyzőket nem lehet órás időtartamra beszorítani.
• Az iskolák költségvetésébe a legtöbb önkormányzat belekalkulálja a tornaterem kiadását, ezért sok iskolában az a cél, hogy minél drágábban, akár felnőtt focira, aerobicra adja ki a termét. Ezért szorul ez a program támogatásra.

Lehetséges megoldás: Bázis iskolák létrehozása.

A mai állapotok szerint, a délutáni sportfoglalkozások meglehetősen „sokszínűek”. Gyakran kellő szakmai hozzáértés nélkül is vagy létükért küzdő „edzők” veszik ki órácskákra a termet. Próbálnak gyerekeket becsábítani, elsődleges cél valamiféle pr