Tisztelettel és szeretettel üdvözlünk a Magyar Vívók, azon belül a Magyar Veterán Vívók vitaoldalán. Itt hozzászólhatsz a magyar vívás helyzetéhez, véleményt mondhatsz versenyekről, azok rendezéséről, a vívók és edzők hozzáállásáról. Szóval mindenről, ami a vívósporttal kapcsolatos. Egy valamit azért kérünk tőled. Mindezt kulturált körülmények közt, egymást és a megszólított személy tiszteletben tartásával tedd meg.
Köszönjük.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Kedves Barátaim!
Két dolgot válasszunk szét: 1. egy nemzet vívósportja erejének számbavételekor mit számít a diplomáciai ereje 2. konkrétan a magyarok ereje a FIE-ben.
1. Az első kérdésnél érdemes végiggondolni, hogy vajon mit számít pl. Koreának, Kínának, vagy Venezuelának (ezek így már elvitték a londoni aranyak kb. 50%-át) az a tény, hogy a FIE-ben alulreprezentáltak, illetve az, hogy aki bekerül ezekből az országokból az az anyanyelvén kívül nem nagyon tud megszólalni más nyelven. Azt gondolom, hogy túl egyszerű az egyre alacsonyabb színvonalú szerepléseinket a sportdiplomáciára fogni. Messze nem vagyok meggyőződve arról, hogy az objektív zsűrizés hiánya volt az oka annak, hogy kard ill. tőrcsapataink nem jutottak ki az olimpiára. Vagy a másik oldalról nézve ilyen "gyalázatos" sportdiplomáciával bíró ország hogy adhatott olimpiai bajnokot egy olyan fegyvernemben amelyik zsűrizés szempontjából a legérzékenyebb? Kérem szépen végignézni az egyéni és csapat eredményeinket az elmúlt tíz év világversenyein (nem a helyezést, hanem a konkrétan elveszített asszók, ill. csapatmeccsek eredményét) és gondoljuk ezt újra. Elmondtam korábban, de elismétlem ismét: Atlantában a tartalékokat figyelmen kívül hagyva 15 vívó indult az olimpián, ebből akkori józan számítás szerint, a világranglista, ill. korábbi évek nemzetközi eredményei alapján 13-an voltak esélyesek éremszerzésre. A cataniai VB 24 indulójából talán nyolcan, azok is Emese és Áron kivételével talán mind pályafutásuk vége felé járók. Az olimpiára kijutottak négyen... Szóval a "sportdiplomáciázást" egyszerűen a kifogások megtalálásában nagyon is érdekelt mindenkori szakmai vezetők részéről indukált parasztvakításnak tartom.
Inkább az a gond, hogy ha példának okáért összeszámolom hány női tőrrel foglalkozó edző van Magyarországon és ezt összevetem azzal, hogy hányan indulnak az OB-n, akkor nem jön ki a matek, hogy az most akkor fejenként hány tanítvány is...
2. A magyar vívósport nemzetköz képviselete, annak hatékonysága egy másik ügy. Történelmi elemzésbe itt nem kívánok belemenni, de sajnálatos tény, hogy nem hemzsegtek az ambiciózus, nyelvet beszélő hölgyek és urak akik annál komolyabban vették volna ezt a munkát, minthogy négyévente az MVSz-ben jelentkezzenek a jelöltségért. Leáldozott az a kor, hogy pusztán azért mert valaki neve mögött az áll, hogy HUN, beválasztják abba a bizottságba amelyikbe szeretné. A fontos helyekért tülekedés van, lobbizás, harc és az eredmény gyakran mögöttes diplomáciai háttéralkuk eredménye.
El kell mondjam, hogy Jenővel sokat teszünk azért, hogy legyen / maradjon diplomáciai súlyunk és - nem a mundér becsületét védendő - azt gondolom, hogy nem eredménytelenül. A jövőt tekintve optimista vagyok, mert bízom abban, hogy az öt új a FIE-be bekerült magyar jelölt a) szakmai hozzáértésével b) az elkötelezettségből adódó aktivitásával, c) függetlenségével öregbíteni fogja a magyar vívás hírnevét. Azért Domát én nagyon futtattam volna...
Üdv,
KK