Én elküldtem a magamét. :-) Olvassátok! Véleményezzétek!

-          A rendszerváltozást követően a régi struktúra rohamosan leépült, illetve leépül. Az általam Gigaegyesületeknek nevezett múltállami képződmények fuldoklanak. Állandó létbizonytalanságban élnek. Edzői gárdájuk nagy részét elvesztették, utánpótlás gyakorlatilag nincs. A meglévő fiatalabb edzők külföldön keresnek boldogulást, sőt egyre több versenyző hagyja el az országot. Állampolgárságot kapnak, felszerelést, és versenyzési lehetőséget. Ott felismerték, hogy a legolcsóbb lehetőség így juttatni dicsőséghez hazájukat. Meg kéne értenünk, hogy a magyar genetika, hagyomány, tudás triója véges. Amit ilyen könnyedén lerombolunk, talán fel sem tudjuk újra építeni. Anyagilag mindenesetre hatványozottan többe kerülne, mintha megpróbálnánk a még meglévőket menteni.

-           

Recseg-ropog az az építmény, amit a magyar sport még az előző rendszertől örökölt. Nap mint nap hallunk összedőlésben lévő egyesületekről. Különösen igaz ez a vívásra is. Legutóbb a BVSC került végveszélybe. Nemrég az MTK-tól hallhattuk ugyanezt. A Honvéd vívóterme gyakorlatilag egy beázást követően használhatatlanná vált. Intő jelek Mindenkinek, aki felelősséget érez a magyar sport, a magyar vívás iránt, nyilvánvaló , hogy  lépni kell.

De mit?

A rendszerváltást követően megszűnt a sportolónak az a privilégiuma, hogy kizárólag a sportra koncentráljon.  A vívásban gyakorlatilag megszűnt a napi két edzés tartása. Bebizonyosodott, hogy a csökkentett edzésmunka mellett is lehet eredményeket produkálni. Így viszont kérdésessé válik a különböző vívó csarnokok gazdaságos működése. Nyilvánvaló, hogy új vívótermek nem fognak épülni, a régiek fenntartása egyre nehezebb, bizonytalanabb.

Egyik lehetséges megoldás lehetne az „Iskolába a Vívással” program valódi tartalommal való megtöltése. Nem újdonság, csak támogatni, előtérbe helyezni kellene.

Miért jó?

• Mert helybe visszük a vívás oktatását
• Mert elterjeszthetjük a vívást, mint tömegsportot (egy időben akár 30-an is aktívan sportolhatnak)
• Mert fajlagosan töredék pénzből lehetne minőségi munkát végezni. (az iskolai termeket amúgy is fűtik, őrzik, takarítják)
• Mert lehetőséget nyújtanánk az edzőknek.
•  Mert jó az iskolának (reklám, közösségi szellem erősítése, összetartás, stb)
• Mert jó a tágabb közösségnek

Mik a feladataink?

• Mindezt felismertetni a szövetséggel, az önkormányzattal, az iskolával, együttműködésre késztetni őket
• Feloldani az ellenérdekeltségekből adódó feszültségeket (iskolai terem bérbeadás,stb)
• Programot kidolgozni, vállalkozó edzőket segíteni, információs hálót megteremteni (pályázatok, akár az iskolával közösen, stb)

Mik a nehézségeink?

• Mivel ezen program fő feladata az utánpótlás bázis megteremtése, a tehetséggondozás, nem működhet úgy, mint a legtöbb létéért küzdő kis egyesület. Minimum napi négy órára szükség van . A versenyzőket nem lehet órás időtartamra beszorítani.
• Az iskolák költségvetésébe a legtöbb önkormányzat belekalkulálja a tornaterem kiadását, ezért sok iskolában az a cél, hogy minél drágábban, akár felnőtt focira, aerobicra adja ki a termét. Ezért szorul ez a program támogatásra.

Lehetséges megoldás: Bázis iskolák létrehozása.

A mai állapotok szerint, a délutáni sportfoglalkozások meglehetősen „sokszínűek”. Gyakran kellő szakmai hozzáértés nélkül is vagy létükért küzdő „edzők” veszik ki órácskákra a termet. Próbálnak gyerekeket becsábítan