III.

Valami olyasmi kellene… S igen, úgy gondolom, hogy megfelelnék rá. De nyugi! Nem kell félni, hogy odakerülök. Holnap az Arkhónok döntenek.

Az pedig, hogy ki miként viselkedik a páston, főleg X évvel ezelőtt… Nyilván én sem vagyok büszke minden mozzanatomra, amit a páston tettem, de az vesse rám… Nem vagyok tökéletes. És remélem másra is emlékezni fognak. :-)

Központi vagy klub. Vegyes. A mai helyzetért jórészben egyértelműen az esztelen központi felkészülés a hibás. A rengeteg keretedzés kivonta a versenyzőket a klubból és nem volt kin fejlődjön a következő generáció. A Kovács Tamás éra nagy hibája volt ez. Kulcsárnál vetésforgó volt, csak aztán összeveszett a Honvéddal, a Vasasban nem volt felnőtt, a BVSC-t mindig gyűlölte, ezért megszűntette és központosított. Pontosabban Udvarhelyi Gábor miatt néha az MTK-ban volt, ahol szintén nem volt ellenfél. Pardon egy, Szényi Peti. A BVSC-ből most már kb. nyolc ember megy el egy keretedzésre! Van ahol ennyi az összlétszám.  És a fiatalok, nem tudnak kin fejlődni. Ráadásul három keret esetén alig tud iskolát kapni a versenyző, mert az edző meg a másik 15-20 vívóval a klubban marad. Szerintem a napnál világosabb, hogy ez zsákutca. Ha keret, akkor csakis a klubban, vetésforgószerűen, ritkán. Viszont Győzőnek nagy találmánya volt a hétvégi összetartás. Azok nagyon jók és van rá pénz is. Szóval kevesebb hétközi keret, inkább a hétvégékre koncentrálnék, jól felépítve, az épp aktuális felkészülési- vagy versenyidőszaknak megfelelően.

Mára ennyi. :-) Ha netán most eltűnnék egy időre, akkor szó sincs megfutamodásról, csak utazom az olimpiára. És nem nézőnek. :-))))

II.

Nyilván hátrányból indultam, mert nem ismert, de nem győzködtem. Meghallgattam, s azt mondtam neki, hogy neki kell döntenie. Zsuzsa Feczer Viktor mellett döntött, s lőn jó döntés volt, hisz egyéni világbajnok lett. Egy rossz szó nem hangzott el részemről, s Viktor pedig mind a mai napig a legnagyobb támaszom a kerekesszékes vívásban.  A „Még be sem fejezted már megpályáztad a szöv. kap. állást?(2008).” gondolat meg igen csak megmosolyogtatott. Kulcsár Győző (első alkalommal, 80valahányban, tehát nem a közelmúltra gondolok), Kovács Tamás, Szabó Bence, Mincza Ildikó (bár ő „csak” szövetségi edző). Mind mind edzői tapasztalat nélkül lettek kapitányok. Sőt, akkor még el sem kezdték a szakmát. A különbség csak az a jelenhez képest, hogy akkor még nem léteztek internetes fórumok, ahol mindenkit megkérdőjelezhetnek és földbe döngölhetnek. J  Egyébként szerintem óriási tévedésben vannak sokan egy jó szövetségi kapitány követelményeit illetően. De ez más lapra tartozik. Egyszerűen szerettem volna tenni! Többet és talán jobban mint azok, akik épp ott voltak. Ahová odaengedtek dolgozni kapitányként (kerekesszékes vívás) ott egyértelmű fellendülés tapasztalható. Hangsúlyozom, nem csak miattam!!!!! De igen is nagyban hozzájárultam ahhoz, hogy jelenleg – a Pekinget megelőző időszakhoz képest – rend, béke, rendszeresség, szakmai előrelépés és eredmény terén is jóval előrébb tartunk. És megjegyzem, hogy – bár sokan lenézik - de a szűkös ember és anyagi helyzet miatt, sokkal de sokkal nehezebb mint az épeknél.  

A hármas pont: majd a jövő eldönti, hogy milyen edző vagyok. És azért elhivatott emberként a vívásban eltöltött 33 év után, annyira tartom magam, hogy a tanácsadás feladatával még megbirkózom. Ezt sem monda még senki... Netán álltál mellettem versenyen, hogy mit mondok a tanítványoknak? J    

A négyes pont kimondottan fájt, mert rettenetesen igazságtalannak tartom. Ebből látszik, hogy nem ismerjük egymást közelebbről, s csak valamilyen rosszindulatú súgóra támaszkodsz. Nem baj. Majd egyszer odajössz, bemutatkozol és elbeszélgethetünk. Akkor talán… Ha mindenre nem is, egész pályafutásom alatt (versenyző/edző) kínosan ügyeltem arra, hogy az eredményeimet ne hozzam fel érvként, még ingerült állapotomba sem, s e téren mindig igyekeztem szerénynek maradni. Százból százszor javítottam ki, ha „leolimpiaibajnokoztak” csak nehogy azzal vádoljanak, hogy idegen tollakkal ékeskedek. Ellenben szakmai, elméleti vitában kemény vagyok. Büszke vagyok a tudásomra. Szerencsére azon kevesek közé tartozom, akiknek Mesterem mindent megtanított, amit Ő tudott. Ezt az én tapasztalatommal kiegészítve bátran állok oda eszmét cserélni vagy vitatkozni. Egyébként vicces, hogy pont Tibit említetted, mert amikor legutoljára Nedeczky Gyuri jelezte, hogy az olimpici mester továbbképzésen többen kíváncsiak lennének rám, azt válaszoltam neki, hogy érdekes. Miért nem Andrásfi Tibire, aki az utóbbi években rengeteg kimagasló eredményt hozott?  Természetesen jól esik az érdeklődés és bármikor, bárkinek szívesen állok a rendelkezésére, de azért tudom hol a helyem. Szóval ez rosszul esett, de túlélem.

Az ötös pontot már megválaszoltam részletekben, ezért nem hosszabítom nagyon. Rendkívül összetett feladatról van szó. Természetesen, ha négy Nagy Tímea vagy Mincza Ildikó volna a csapatban, csak be kell nevezni a versenyre, be kell írni a csapatot a jegyzőkönyvbe és hátradőlni. J A viccet félretéve, tudom én is, hogy nem ilyen egyszerű, de most komoly gondban vagyunk.  A jelenlegi helyzet sokkal teljesebb, sokoldalúbb embert kíván, mint mondjuk 20-50 évvel ezelőtt. Bár nem volt felhőtlen a viszonyunk, ennek ellenére Szabó Bence volt a legjobb az általam ismertek közül. És egyébként volt is eredmén

Betyár a félreinformált szimpatizáns :-)

Örülök, hogy ezen hozzászólásod sokkal korrektebbre sikeredett. Köszönöm a jó tanácsokat, és köszönöm az aggódást. A hozzászólásodból látszik, hogy benne vagy a vívásban, s az is kiderült, hogy esetedben a kerekesszékes víváshoz közeli Betyárról van szó. Ezzel eléggé leszűkül a kör, s mivel sem a Törekvésben, sem az UTE-ban egyelőre! számszerűen nincs komoly párbajtőrvívás, ezért minden bizonnyal tőr szakág. Még tippem is lenne.

Amiket írtál, azokat egyfajta intelmekként intézted hozzám, de ezúttal sem volt mentes a kritikától. Ez nem baj, csak érdekes, hogy így ismeretlenül ennyire meg tudsz ítélni egy embert. Annak kimondottan örülök, hogy pontokba szedve közölted a gondolataid, mert így nekem is egyszerűbb reflektálni rájuk.

Tehát. Nekem az első pont egy kicsit légből kapottnak tűnik… Alázat. Jó szó! Nagyon súlyos tartalommal. Én is szeretem használni. Főleg azóta, amióta rájöttem, hogy versenyző koromban nem voltam mindig az, s felnőtt fejjel, edzőként már nem tehetem meg azt, hogy alázat nélkül ténykedjek. Nyilván vétek én is hibákat, de igyekszem a legjobb tudásom és szándékom szerint dolgozni. Abban a vonatkozásban, amit te írtál („Itt nem Te vagy a fontos, hanem a versenyződ”) esetemben egész egyszerűen nem valós. Abszolút versenyző párti vagyok, mind a kerekesszékes vívóknál, mind az épeknél. De ez már az előző hozzászólásomban is megjelent, miszerint nem tartom magam mindenhatónak, s ha valamely versenyzőm úgy gondolja, hogy máshol jobban boldogul, úgy Isten áldja, s békében elválunk. Ráadásul, még te is említetted, hogy rengeteget dolgozom, tehát ez sem arra utal, hogy egy karosszékben ülő észosztó lennék, hanem próbálok hozzátenni a munkámmal is. Azt meg, hogy mit oktatok, meg kell nézned közelebbről, és akkor látnád, hogy szó sincs varázslásról, erőltetésről.

A második pont jónak tűnhet, de e pár sor remélem kellő magyarázat lesz arra, hogy megérts. Eszemben sem volt soha sokat markolni. Sok mindent rosszat el lehet mondani rólam, de hogy kapzsi vagy címhalmozó lennék, azt nem. :-) Sokkal egyszerűbb a magyarázata annak, hogy ennyi lábon állok. Amióta lementem 79-ben a vívóterembe imádom a vívást. Kb. 17-18 éves korom körül már tudtam, hogy edző szeretnék lenni. Tanultam is, nyitott szemmel jártam a világban. Szóval kimondottan boldog voltam végre dolgozhatok! Itt is visszacsatolok az előző írásomra: az vesse rám az első követ, akit megkeres egy hazai vagy külföldi menő és nemet mond neki. Természetesen amellett, hogy óriási megtiszteltetés, hogy bíznak bennem, még egy kimondottan jó szakmai fejlődés is. Sherraine Schalmtól például felbecsülhetetlen értékű dolgokat tanultam, miközben Ő is eltátotta jó párszor a száját. Rettentően élvezem a vele való munkát. Egymást tanítjuk. Én komolyan gondolom a „jó pap holtig tanul” mondást, s ehhez is tartom magam. S természetesen az anyagiak is számítanak, s ez nem kapzsiság. Mindenki tudja, hogy itthon siralmas a vívóedzők anyagi helyzete. Én nem sírdogálni kezdtem, hanem dolgozni. Sokat. Mindenki pénzből él, és én ehhez értek (legalábbis szerintem :-) ). A kerekesszékes versenyző esetében sincs titok. Vagy Hajmási Évi vagy Krajnyák Zsuzsa akiről írsz. Előbbi teljesen kezdő volt s vezetőedzőjével, Beliczay Sándorral beszéltük meg, hogy mivel a Törekvésben nem volt párbajtőredző, ezért én kezdek vele foglalkozni. Az más kérdés, hogy miután mint szövetségi kapitány úgy ítéltem meg, hogy Évi még nem áll készen egy világbajnokságra, nem vittem ki a párizsi vb-re s ezért azonnal ki is rúgtak. De hát ilyen az élet. Valakinek fel kell vállalni a nehéz döntéseket. Krajnyák Zsuzsának pedig szülésből visszatérve nem volt párbajtőr edzője, így tejes mértékben logikus volt, hogy képbe kerülök. Nyi

5. Fel vagy készülve egy szövetségi feladatra? Tudsz a versenyzőket adó edzőkkel jó, építő jellegű kapcsolatot tartani a nélkül, hogy éreztetnéd velük a versenyzői múltadat (ahogy ezt Győzőtől megszoktuk)? El tudod fogadni mások véleményét és kritikáját? Ezekre a kérdésekre magadban kell válaszolnod.

Sajnálom, ha soraimból téves következtetést vontál le a személyed iránti beállítottságomról. Tévedsz, én tiszteltem az eredményeidet, igyekszem elfelejteni z időnként a páston tanúsított viselkedésedet. Segíteni szeretnélek, hogy oda fejlődj, juss, ahova szeretnél és ahova minden magyar vívásért aggódó szimpatizáns kívánja. Az egész magyar vívótársadalom azt szeretné, ha előbb-utóbb feladatot kapj. Kérdés csak az időpont.

 Na most a jövőről. Te mit tartasz megfelelőnek a mai helyzetben: központi vagy klubfelkészülést?

Üdvözlettel egy szimpatizáns Betyár

Gratulálok, a betyárbecsület nagyon találó volt. Látszik, hogy korábban újságírással is kacérkodtál.

Kedves Iván a "Rettenetes"

Örülök, hogy válaszoltál, hisz "provokációmnak" ez volt a célja. Érted haragszom és nem rád. Meg szeretnélek óvni a tipikus esettől, amikor sikeres versenyző a karrierje befejezése után azt hiszi, hogy mindent tud a szakmáról. Talán a vívás versenyzéséről, de nem az oktatásról és az edzői munkáról és ennek etikai oldaláról.

Amitől szeretnélek megóvni (mire kell vigyázni):

1. Alázat a szakma iránt. Itt nem Te vagy a fontos, hanem a versenyződ. Megszoktad, hogy hozzád alkalmazkodnak, most neked kell a versenyződhöz. Ne erőltesd rá azt, amit Te csináltál, szerettél alkalmazni, mert az csak neked volt jó.

2. Ne akarj sokat markolni. Még be sem fejezted már megpályáztad a szöv. kap. állást?(2008). Begyűjtesz mindenkit és nem tudod őket ellátni (BVSC -kerekesszékes, - öttusázó - külföldiek). Ennyit nem lehet a kívánt szinten megvalósítani. Tudnod kell szelektálni és ne adj Isten nemet mondani.   Elhiszem, hogy ők jönnek hozzád, de azért Te is felajánlod (tudok olyan kerekesszékesről, akinek Te mondtad, hogy iskolázzon Nálad, akkor jobb lesz.). Ne hidd, hogy ha valakinek adtál pár iskolát és eredményt ért el, utána az a Te érdemed, holott az edzőjével évek óta dolgozott ezért az eredményért.

3. Ezt a szakmát meg kell tanulni és ehhez idő kell. Örülök, hogy sokat dolgozol és a vívóid vívóállása és lábmunkája kitűnő. Ez már egy nagy eredmény. Meg kell tanulnod a pást melletti segítséget is. Az, hogy Te a csapatot (világszínvonalú társakat) tudtad tanácsokkal ellátni egy nagyszerű dolog. Itt másra van szükség, hisz más anyaggal állsz szemben.

4. Te vagy talán az egyetlen ígéretes pbt. mesterjelölt a fiatal generációból, de ha nézed hogy kollégád Andrásfy mennyivel többet tett le eddig az asztalra és mennyivel szerényebben viseli ezt, akkor ez legyen példa számodra is. Először a munka és annak eredménye, aztán a megbízatás. Az hamar elveszíti a jelentőségét, hogy valaki 4-szeres olimpiai bajnok (Győző), ez most a mesteri munkára vonatkozik és nem a sportolói múltra. Remélem, hogy inkább az lesz a jelződ, hogy ....mestere Kovács Iván.

5. Fel vagy készülve egy szövetségi feladatra? Tudsz a versenyzőket adó edzőkkel jó, építő jellegű kapcsolatot tartani a nélkül, hogy éreztetnéd velük a versenyzői múl