Ez mindenki felelőssége...

Az elmúlt szombaton érdekes beszélgetést folytattam szeretett edzőmmel, Horváth Kornéllal. MInt tudjuk, ő pbtőr edző - az utóbbi kb. húsz évben Spanyolországban és Portugáliában ért el jelentős eredményeket -, de engem tőrvívásra oktatott. Azt a véleményét tolmácsolom - pbtőrről beszélt - hogy elavult a fegyvernemben a lépés kitörtés oktatása, mert mint olyan, a páston ez már kivesző félben lévő akció. A gyakorlat az, hogy a versenyző tolja lefelé ellenfelét a pást végére, és ott egy gyors kitöréssel megszúrja. Viszont kitörés távolságból nem lehet túl bonyolult, összetett akciókat végrehajtani. Ezáltal az egyszerű, gyors, pontos akciók kerülnek előtérbe, amelyeket viszont profi módon be kell gyakoroltatni a versenyzővel. És persze az akció végrehajtásának szempontjából roppant fontos a hegybiztonság, ugyanúgy, mint a precíz lábmunka. Ugyanakkor azt is kifejtette, hogy az egyik leggyengébb háritás a kvart hárítás, helyette jobban teszi a versenyző ha csel ellentámadás esetén a kvart--sziksz-prim védéssel operál, miközben lezárja a távolságot. Így, ebben az esetben az ellenfél hegye a találati felülete mögé kerül, ezáltal jelentős lépéselőnyre tehet szert ellenfelével szemben, ami a visszaszúrást illeti. A másik fontos dolog, ez persze vonatkozhat minkét szúrófegyvernemre, hogy nem kell megadni az ellenfélnek a lehetőséget arra, hogy "pengét adunk" neki. Vagyis, alsó vonalból próbáljunk meg mind támadni, mint védeni, hisz elég kevesen tudnak még a világ élvonalából is, penge kötés, ütés, egyéb pengeakciók nélkül támadni.

Ugyanakkor tőrvívásban nem osztom ezt a véleményt, legfőképpen, ami a lépés kitörés támadást illeti, mert szerintem arra a fegyvenemben nagy szükség van. A tőr hárítási rendszeréből pedig nem nélkülözhető a kvart, ámbár egyre többször használjuk a prim védést is.

szerintetek?